A mandala szanszkrit eredetű szó, jelentése kör, központ.
A kör minden kultúrában rendkívül fontos szerepet töltött és tölt be ma is, tradicionális szimbólum mindenütt. Mandalákat használtak gyógyításra az ősi indián törzsek is, de például a magyarok elődei is. A buddhizmusban vannak talán a legnagyobb hagyományai, többfajta meditációs mandala típus is létezik.
A mandala, mint Egység, Egész-ség szimbólum a természetben is jelen van: virágok, növények termése szerkezetében például. Ezen kívül nagyon jól megfigyelhető minden kultúra építészetében, vallási építményeinek homlokzatán, templomablakokban, de a térben is jól látható például paloták alaprajzán, épületegyüttesek szerkezetében.
A nyugati kultúrában, a Jung-féle pszichológia szerint a mandala lényege a személyiség központjának megtapasztalása, a középpont, ami mindennel összefüggésben van, és az abból kiáradó energia mutatja meg, hogyan törekszünk azzá válni, amik vagyunk.
A mandalákat használhatjuk: elmélyülést segítő, személyiség fejlesztő, harmonizáló, energetizáló, gyógyító céllal.
A mandala gyógyító szereppel rendelkezik, a mandala készítés pedig öngyógyítást, kapcsolatteremtést jelent a mély énnel, mely számára a rendet, a rendteremtést segíti elő, stabilitást nyújt a magasabb erők segítségével.
A mandala készítés a teljesség, a belső egyensúly és az erő felismerésén keresztül tud bennünket ellazítani, megnyugtatni, kreatív energiánkat mozgósítani, és gyógyítani.
A csodálatos formák és színek pedig segítenek kifejezni önmagunkat, és megélni érzéseinket. Az alkotásunk rólunk szól, aktuális állapotunkat tükrözi vissza úgy, hogy közben mindennapjaink örömei, kudarcai, feszültségei, gátjai festés közben láthatatlanul feloldódnak a formák és színek változatos világában, és energiával, alkotóerővel, jó kedvvel és tenni akarással töltenek fel, hogy gondolataink világosabbak, érzéseink tisztábbak, tetteink bölcsebbek, és mi boldogabbak lehessünk.
A mandala készítés egy gyógyító belső utazás, amely során az alkotás útján juthatunk közelebb önmagunkhoz. A meditáció és a rajzolás közbeni szintén meditatív állapotban egyszerűen csak megfigyeljük a felbukkanó színeket, formákat, hagyjuk, hogy találkozzunk belső világunkkal és a megvalósítás közben feloldódjanak belső blokkjaink.
Az elkészült mandala továbbra is fejti ki hatását, ezért otthon kitehetjük vagy arra az életterületre amin dolgoztunk, vagy, ha saját gyógyulásunkra készítettük, akkor oda, ahol gyakran láthatjuk. Lehetséges, hogy egyszer csak úgy érezzük, hogy még színeznünk vagy fényeznünk kell rajta, mert még dolgozik bennünk, de az is lehet, hogy azt érezzük, hogy nincs már szükségünk rá…